Sűrű napok állnak mögöttem és ki tudja még milyenek lesznek az elkövetkezendők!
Bánatomra, még nem áll úgy az egyik beadandóm, ahogy szeretném. Egyszerűen nem voltam elégedett az első fogalmazással, mert túlságosan fordítás szaga lett, tele volt magyartalan mondatokkal és már most úgy gondolom, hogy nem adhatok ki silány írást a kezeim közül, még ha csak beadandó, akkor sem, hiszen lehet, hogy később pont egy házi feladatom juttat majd előre, vagy ránt vissza.

Hiányzik az írás a maga szabad formájában. Az, amikor nem mondják meg miről írjak, csak áradnak a gondolatok és észre sem veszem, mennyi ideje ülök a gép előtt. Mostanában inkább a cél motivál, éljem túl ezt és a következő félévet. Talán majd később...

Régen, annak is már 2 éve, elég volt sétálni az utcán, meglátni valami szépet vagy érdekeset, lefényképezni, hogy el ne vesszen a gondolat, majd hazajönni és kiírni, mindent. Az volt számomra a varázslat. Mostanra megtanították az iskolában, hogy miből áll a bekezdés, hogyan írjak helyesen és félek a következő félévben a stílusgyakorlattal épp azt veszik el, amit az egészben igazán szeretek, a szabadságot, amit az üres papír ad. "Tölts meg, valami izgalmassal! Karcolj rám romantikus indákba rendezett szóképeket! Tégy különlegessé!"

Vajon lesz időm egyszer is olyan dolgokról írni, amit a nagy átlag nem olvasna el sosem? Vagy marad az újság, a tapasztalat és a bemutatás? Félre ne értsetek, szeretem az újságot, hiszen a mi kívánságaink szerint szerkesztik, hatalmas szabadságot kaptunk, csak bennem van leadáskor, hogy ezeket az írásokat, nem csak számomra kell élvezetessé tenni. Meg kell felelni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.