Két tündéri játszópajtásunkkal futottunk össze tegnap a játszótéren. Eredetileg csak elugrottunk pelust venni a gyerekekkel, de Babó meggyőzött, hogy álljunk meg játszani fél órára. A kikapcsolódásra szánt idő megduplázódott, mert a lassan hozzám nőtt gépet is elővettem.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a büszke Anyuka véleménye az elkészült képekről. Sajnos a spontán fotózásnak vannak hátrányai, például délben, tűző napon nem úgy sikerültek az árnyékok, mint azt reméltem. A gyerekek fantasztikusan reagáltak a gépre, mégis magamon voltam a legjobban meglepve: beszéltem hozzájuk. Ez azért áttörés, mert eddig meg sem mertem mukkanni. Ádi igazi kis csibész módjára állt elém, Petra pedig felnőtteket megszégyenítő profizmussal nézett a kamerába.

Örülök, hogy ilyen jól sikerültek a képek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.