A tegnapi fotózás megerősítette bennem a gondolatot, miszerint van még mit tanulnom a fényképezésről. Volt egy tervem, egy kép a fejemben, hogy mit szeretnék látni. Meglepő módon a beállított képek gyatrák lettek, míg a Múzsa csókja ihlette képek egész jók, de nem akarok előre szaladni.

Hétvégén kicsit izgultam, nehogy essen szerdán, mert akkor cipelhetem a "lányokat" a gyerekekkel együtt fel a Vár alatti utcába. Az Örökkévaló megsajnálhatott, mert se egy szemernyi eső, se egy felhő nem járt tegnap délelőtt felénk. Modellemmel, Rottenhoffer Annával és Krisztivel, az én gyermekmegőrző életmentőmmel a Moszkva téren találkoztunk 10 óra körül és együtt mentünk fel a Szabó Ilonka utcába, ahol kis öltözés után belevágtunk a munkába!

Most jobban sikerült a sminkelés és nem voltam annyira szívbajos sem, mint legutóbb. Talán azért, mert lélekben készültem és az utolsó előtti pillanatban sem változott a menetrend.
Az első képek az egyik közeli lépcsősoron készültek, majd átsétáltunk egy másik lépcsőhöz és végül benéztünk a játszótérre is Annával. Kicsit meggyűlt a bajunk az erős széllel, de hamar kitapasztaltuk merről fújt.

Pár dolog biztosnak tűnik, például nincs fotózás bámészkodók nélkül (főleg férfiak figyeltek) és lassan hagyománnyá növi ki magát a közös falatozás Krisztivel a fotózás után :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.