Vannak napok, amikor semmi sem sikerül. Ma például több, mint 1 órát ücsörögtem a kórház folyosóján és vártam. 10-re volt időpontom, mégsem jutottam be ultrahangra 11-ig. Azt hittem 10:30-ra kint is leszek az épületből és pont visszaérek a suliba, hogy befejezzem a feladatomat. Ember tervez, az Örökkévaló meg jól összekuszál mindent...

Mici jól van, 2430 gramm és nagyjából akkora, amekkorának kell lennie. Szerencsére kicsit hosszúkásabb a feje, mint Babóé volt, ami jó jel, mert nem szeretnék megint császárral szülni, ha nem muszáj.

Íme Mici, 4 és fél hete:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.