Szokatlan családom van, mondjuk úgy, kevert. Ennek köszönhetően nálunk mindenféle ünnepkör helyet kap, a Hanukka, az Advent, a Karácsony és a Vízkeresztkor esedékes boszorkányégetés (olasz szokás) is. Előnye: igazán megértő, másokat elfogadó közegben nevelked(t)ünk sokadik generáció óta. Hátránya: néha nem fér be a naptárba a sok ünnep :)

Tegnap este intettünk keser-édes búcsút a Hanukka időszakának, egy olyan (fél)ünnepnek, ahol a remény az elsődleges szempont, hiszen végre jön nemsokára a fény és az ajándékozás csak mellékes. Ha befejeztem a főiskolát beállok a flódnit sütők sorába, addig viszont "be kell érni" a gyertyák pislákolásával, a táncolással és énekléssel.

Nem tudom hogyan viselhetném el ünnepek nélkül ezt a zord időszakot.

Van egy lány, picit még nálam is fiatalabb anyuka, aki a hitének megfelelően még a saját fia születésnapját sem ünnepli. Nem tudom, mennyire van joga egy szülőnek behatárolnia a gyermeke életterét, ismereteit és kvázi megfosztani egy pár évest a szülinapozás örömétől. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak csinálni, ha a lurkó pár év múlva közösségbe kerül és koncentráltan kap a szokásokból.

Az én elveim szerint nem szabad bezárni a gyerekeket, hiszen akkor védtelenek lesznek a manipulációval, a "modern" korral és a technológiai ugrásokkal szemben. Nem jobb, ha a gyermek nem tudja használni a számítógépet, mint ahogyan az sem, ha egyedül tölt le olyasmit, ami 10 év múlva sem biztos, hogy neki való lesz. Lehet szigorú vagyok, de az én gyerekem legyen felkészült. Mindenre, amire csak lehet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.