Életke
2011.01.06. 19:28
Írhatnék hagyományos szüléstörténetet és állhatnék azon anyukák sorába, akik még a beöntés menetét is kifejtik részletesen. Nem teszem, mert önerőszakra lenne szükségem, inkább esszéisztikusan felvázolom, hogyan töltöttem a december 24-28. közötti időszakot.
24-én hajnalban már sejtettem, hogy nem úszom meg szülés nélkül az ünnepet, így fél 5-kor felkeltettem Apumat, hogy idulnunk kéne, mert 5-7 percenként jönnek a fájások. 6-ra már fel is vettek a szülészetre, igaz csak papírozva, mert éjjel áramszünet miatt meghalt a számítógépes rendszer. Kaptam egy szép nagy szobát, ahova folyamatosan szaladgáltak be a szülésznők, mert itt állnak a gyógyszeres szekrények is. Aki háborítatlanságra vágyna, ezt a helyet nem ajánlom, de nekem pont jól jött a társaság. 7-kor műszakváltás jött, vele a doki, aki a terhesgondozásomat csinálta és burkot repesztett. Nem fogadtam fel az "orvosomat", mert nem tudta garantálni a jelenlétet a szülésnél, mégis szerencsém volt. Rajta kívül egy kedves doktornő ügyelt, aki gyakran bejött megvizsgálni miután 11 körül kaptam epidurális érzéstelenítést. Azon morfondíroztam 2 alvás között (éljen a fájdalomcsillapítás), hogy bármikor jöhetne a következő gyerkőc, ha csak a szülésen múlna.
13 előtt kicsivel, sok-sok vizsgálgatás után, megszületett a döntés: császármetszés, mert nem úgy tartja a fejét a baba, ahogyan kéne. Fájó szívvel, de belementem. A dokik még nem tudták, amit én igen. Nehezebb dió lesz ez az út, mint bárki elképzelheti. Sajnos igazam lett. Nem viccből kampányoltam a főorvosoknál, hogy ne császározzanak meg. Tudtam, hogy az első szülésnél valamit elcsesztek, nagyon, de sajnos nem tudtam kideríteni mi történt. Egyszerűen csak nehezen épültem fel, fél évvel a szülés után még mindig fájdalmaim voltak és mindenki hisztisnek tartott, mert "biztosan a varratokat érzi, majd felszívódnak". Az Örökkévaló biztosan visszaadja még ezt...
Visszatérve a műtétre: hosszú volt, már a felnyitás is. Hála az édes aneszteziológusoknak, sokat mosolyogtam és tudtam, gondoskodnak rólam. Sajnos nem emlékszem a műtét felére, csak azt tudom, hogy kaptam 2 csomag vért. A 6 hetes vizsgálaton rákérdezek majd, mi történt, mert miután hazajöhettünk, még sokszor megfájdult a szegycsontomnál a mellkasom, ami vagy altatásra, vagy újra élesztésre utal. A dokim a műtét után közölte velem, hogy nem szülhetek több gyereket, mert egyszerűen életveszélyes lenne. Én mégis titkon bízom benne, hogy 10 év múlva már áll ott az orvostudomány, hogy a vérzést kordába tudják tartani és mégis szülhetek még egyszer. Telhetetlen vagyok? Lehet. Mégsem tudom elképzelni sírás nélkül azt a jövőt, amiben "csak" 2 gyerkőccel élhetek, hiszen imádom a gyerekeket és sajnos ez az ország még azzal sem vígasztal, hogy esetleg örökbefogadhatnánk még egy gyerkőt.
A 25-re virradó éjjelt a megfigyelőben töltöttem. Pokoli volt. Aznap éjszaka huszonadik hetes kismama vesztette el a babáját, rengeteg ember érkezett fájásokkal, sokan szültek és szinte minden fél órában átrohant valaki az örzőn, hogy kivigyen valamit. Az éjszaka fénypontja az volt, amikor megmutatták 21 körül a fiacskámat. A nővér, mint egy angyal, átsuhant a szobán, nyújtotta felém a bebugyolált csöppséget, aki megszorította az ujjamat, aztán tovasuhantak.
25-én 13-kor mehettem (gurított át a szülésznő tolókocsiban) a gyermekágyas osztályra. Igyekeztzem hamar felkelni, sétálgatni, hogy szabaduljak a műtéttel járó kötöttségektől. Hamarosan már Mici is velem lehetett és onnantól csak a látogatók örömére és a vizitek idejére hagytam a csecsemősöknél. Rendesen megizzasztott az első éjjel, mert végig elégedetlenkedett, de hamar megtaláltuk egymás ritmusát és megértettem vele itthon, hogy az éjszaka az alvásra való. Néha még próbálkozik, de ezt zsenge (2 hetes) korára való tekintettel, elnézem neki.
Az ellátás átlagos, a koszt kísértetiesen ritmusos ütemben változó, a nővérek és szülésznők vegyesek, vannak jobb és rosszabb beosztású napok. A szobatársaim szuperek voltak: rengeteget röhögtem hála nekik és nem telt el este, amikor ne éjfélig ment volna a traccsparti. Ha a nevetés tényleg gyógyít, akkor receptre íratnék fel mindenkinek hasonló hangulatot. Utolsó éjszakára sajnos szétköltöztettek a lányokkal, mert a 6 ágyas szoba a császárosoké és a "hagyományosan" szültek 3 ágyasba valók. Hozzá kell tegyem, a 3 ágyas szoba egy luk, ahova bepaszíroztak 3 ágyat, így nem csoda, ha élére állítva fértünk be Micivel, amikor látogatni mentünk a szomszédba. Utolsó reggel a folyosó égében álló asztalnál reggeliztünk, talán kicsit hangosan nevetve és többedmagammal beszéltük át az előző esti vacsora hatását. (Tejet osztottak szoptató kismamáknak, ami tudvalevően szélgörcsöt okoz a legtöbb gyereknek. No comment...)
Dícséret illet minden orvost, szülésznőt és nővért, aki a Szent Margit kórház szülészetén és gyermekágyas osztályán dolgozik, mert nem csak érdekből csinálják a munkájukat, hanem szívvel is! Ha tehetném, szülnék még egy gyerkőcöt a közreműködésükkel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MiTosz · http://www.levaymate.blog.hu 2011.01.08. 18:59:57
Szívből kívánom, hogy mindannyian nagyon boldogok és egészségesek legyetek!!!
erezdmagadotthon · http://erezdmagadotthon.hu 2011.01.10. 16:50:32
(mondom ezt orvosként :D)
Sok örömöt a piciben!
b