Nem szeretem, de nem is utálom a Valentin napi nyüzsgést. Hogy mi motivál mégis a bejegyzés megírására? Egy reklám, amit a Duna TV-n láttam.

A "Social Time" című dolgozatomban boncolgattam az idő múlásának mibenlétét és azt, hogy a jeles napok hogyan színesítik meg a mindennapi rutint. Ez alapján meg kellene értenem, szükségesek a különböző ünnepek, mégis itt motoszkál: Nincs határ? A házasság szép dolog, de szabad mellé "napot" rendelni? Állami pénzből? Szerintem felesleges kampányolni mellette, mivel aki hisz benne, úgyis házasodik, akár többször is. Aki nem tartja többnek egy papírnál, azt viszont nem hatja meg egy reklám sem.

Házasságpárti vagyok, mégsem tartom jónak, hogy a holtig tartó hűséggel azonosítják. Az emberek változnak, elfáradnak, megújulnak és van, hogy annyira elkeserednek, hogy jobb kilépni, mint benne sorvadozni. Láttam már külső szemlélőként szép, békés és hangos, gyerekes válást. Általános igazság (ritka a kivétel), hogy amikor a felek a cukormázzal leöntött nagy napon kimondják a boldogító igent, nem gondolnak a boldogtalanító jogi következményekre.

Talán egyszer az óvszer használata, a drogok hatásai mellett az Élet jogi következményeire is felkészítik majd a fiatalokat. Én már megtettem az első lépést, a Hupikék Törpikék tele van jogi baklövésekkel. Például, amikor Nótata nem olvassa el a szerződést és eladja a lelkét egy szimfóniáért cserébe, elég csak kommentálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.