Ez egy házim volt, amire nagyon büszke vagyok, mert "etalonnak" választotta a tanár.

Gondolatok a World Press kiállítás kapcsán

A kiállítást nem tudtam megnézni, de az internet segítségével igyekeztem pótolni a lemaradásomat. A hivatalos honlapot elnézve, idén is sok tragikus történetet örökítettek meg a fotósok. Próbáltam kerülni az erőszakot sugalló képeket, mert elítélem az ilyesmit.
 
Végül a „Daily Life” kategóriában első helyezett Martin Roemers, holland fotós „Metropolis” című sorozatából választottam. A képek mindegyike Mumbaiban, Indiában készült, hasonló technikával, így adva egységes megjelenést a teljes sorozatnak. A kép leírásában arra hívják fel a figyelmet, hogy az emberiség egyre nagyobb hányada él városokban. A fotós feltette a kérdést: „hogyan képesek emberek ennyire zsúfolt és tömött városokban élni?” Képeiben rejlik a válasz, amit tapasztalt: „a nagyvárosok a káosz és összevisszaság ellenére megtartják emberi vonatkozásukat.”

A kiválasztott képen látszik, ahogy megfér egymás mellett a modern technika és a hagyományos életvitel. A riksa és a taxi még jobban kiemelkedik a képből az elmosódott környezetnek köszönhetően, amit a mozgó alakok okoztak. Rohanó világba nyerünk betekintést a hosszabb záridőrévén. Viszonylag nagy mélységélességet (8-12) feltételezek, mert a kép másik végén is egész élesek az alakok. A fények és a forgalom alapján késődélutánra tenném a kép elkészültének idejét, mert még elég világos volt a fotózáshoz, de már égnek a lámpák a bazársoron. Az elsuhanó vonat átlós vonalú mozgása izgalmassá teszi a képet. A színek a sorozat összes képén követik az Indiára jellemző színvilágot, sok képen szerepel sárga, piros és kék. Ezen a felvételen a kék és a sárga, mint komplementer színek, kiemelik egymást.

A verseny döntnökei az egész sorozatot figyelték az első hely kiosztásánál, így szerintem nem lehet egy képen megindokolni, miért is ez a történet győzött, de a teljes művet figyelembe véve, nagyszerű alkotás született, amiben megjelenik a modern világra oly jellemző rohanás, tömeg és sokszínűség. A helyszínválasztás pompás, hiszen India, mint egykori angol gyarmat, magán hordozza a nyugat újításainak jeleit, ugyanakkor megőrizte ősi varázsát. Ezt az érzést erősíti a tény, hogy kevés Mumbainál szegényebb és zsúfoltabb város létezik. Érdekes lenne a sorozatot tovább gondolni és megnézni, milyen lehet más évszakokban ez a hely, bár a monszun fotós szemszögből előnytelen, sötét-vizes, de ezek a képek engem utazásra és álmodozásra csábítanak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.