Igyekszem mindig pozitívan állni a dolgokhoz, hogy ne vonzzam be a rossz eseményeket, de ma picit elkámpicsorodtam. Nem sikerült megírnom az egyik dolgozatomat, pedig az 5 kérdésből háromra biztosan tudtam a választ. Sajnos Mici máshogy ítélte meg a dolgokat, így amint elkezdődött a zárthelyi, hangosan panaszkodni kezdett. Kimentünk, elhallgatott. Visszamentünk, megint sírt. Egy feladatra tudtam rendesen válaszolni, a másodikat összecsaptam, szinte biztos, hogy nem lett jó.

Feladtam és kijöttünk. Bőgtem egy sort hazamenetben, mert bosszantott, hogy tudom a választ és mégsem kapok egy jó jegyet. Nem szeretem a tehetetlenséget. A bőgicsélést követően szépen összeszedtem magam és elhatároztam, a szóbeli vizsgán megállíthatatlanok leszünk.

Hálát adok az Örökkévalónak, hogy csak ennyire sírós gyerkőcöket küldött nekem, így van esélyünk együtt tanulni. Gyönyörűek, okosak és nem utolsó sorban egészségesek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.