A fényképezés izgalmas dolog, ugyanis a jó kép elkészítéséhez kicsit bele kell látnom a fényképezett lelkivilágába, működésébe. 2 napja szakáccsá avanzsáltam, hogy elkészíthessem életem legszebb rózsaszín édességét.

Sokat törtem a fejem azon, milyen finomság felel meg Zita stílusának, míg végül egy régi Buci Macis újságban, rá nem leltem a tökéletes receptre: epres-joghurtos jégkrém tortácska! Kellett hozzá fél kiló eper, egy nagy doboz natúr joghurt, egy csomag vaníliás cukor, 5 evőkanál kristálycukor és 2 evőkanál habtejszín.

A hozzávalókat bedobáltam a turmixgépbe és már kész is volt!

Műanyag pohárba töltöttem a fagyasztóba szánt adagot, a maradékot pedig családom tagjai fogyasztották el pillanatok alatt. Egy éjszakányi hűsölés után, kipakoltam a fényképezéshez használt cuccaimat (stoki, babalepedő, terítő, állvány, hajcsatok), kevertem egy málnaszörpöt a kép kedvéért, majd feldíszítettem citromfűvel a tortácskát. A kiválasztott képen még egy kis szerkesztés segített. Remélem az eredmény nem csak nekem tetszik:

A fotó elkészítése után édes volt a fagylaltozás :)

Megjegyzés: hogy ne legyenek jégdarabok a fagyiban, érdemes hűtés közben többször kikeverni, vagy fagyigépet használni, legközelebb én sem esem ebbe a hibába.

Nem sok ünnepre készülök úgy, mint a gyereknapra. Anyukám szokta mondani: "Minek a felhajtás, minden nap a gyerekeké." Arról az apróságról felejtkezik meg, hogy ezen a napon a felnőttek is visszatérnek gyermeki énjükhöz. Pont ezért szeretek izgalmas programokat szervezni ilyenkor.

Idén nem vasárnap ünnepeltünk, hanem szombaton. Fél napos kirándulással és jármű mászással örültünk a jeles napnak, ugyanis kimentünk Szentendrére és megnéztük a tömegközlekedési múzeumot. Babó ujjongva szaladt vagonok és villamosok között, mászott lelkesen buszra, trolira. Mici csendben tűrte a babakocsis rázkódást, amit a síneken átkelés okozott. Amikor ráuntunk a múzeumra, kimentünk az udvaron álló sörsátrakhoz, ahol papírból és műanyagból buszt hajtogattunk. A hirtelen jött esőben bőrig áztunk, elemózsiánkat a HÉV-en fogyasztottuk el és este nem sok gondom akadt az altatásnál, olyan fáradtak voltunk mind.

Haladni kell a korral, ezért felpakoltam a blogomat a facebookra. Így nem csak az ismerőseim értesülhetnek a friss bejegyzésekről, hanem bárki, aki "lájkolja" az oldalt.
Hogy ne kelljen keresgélni, kitettem oldalra Máté alá :) az oldal dobozát.

Azért ezt a levelet raktam be képnek, mert a vízcseppek összegyűlnek a csúcsára és még mielőtt a mélybe hullanának, a szivárvány minden színét csillogva szórják szerteszét.

Egyre csak gyűlnek és gyűlnek a képek. Zoárddal nagyon jól összeszoktunk és egyre elégedettebb vagyok a látottakkal, ami azt jelenti, hogy kezdem megszokni a beállításokat. Igyekszem olyan képeket csinálni, amikhez nem kell utólag hozzányúlni.

Holnap elmegyünk a közeli könyvtárba, de kivételesen nem könyvet kölcsönözni. Van pár ötletem, kíváncsi vagyok, asszisztálnak-e hozzá...

Két tündéri játszópajtásunkkal futottunk össze tegnap a játszótéren. Eredetileg csak elugrottunk pelust venni a gyerekekkel, de Babó meggyőzött, hogy álljunk meg játszani fél órára. A kikapcsolódásra szánt idő megduplázódott, mert a lassan hozzám nőtt gépet is elővettem.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a büszke Anyuka véleménye az elkészült képekről. Sajnos a spontán fotózásnak vannak hátrányai, például délben, tűző napon nem úgy sikerültek az árnyékok, mint azt reméltem. A gyerekek fantasztikusan reagáltak a gépre, mégis magamon voltam a legjobban meglepve: beszéltem hozzájuk. Ez azért áttörés, mert eddig meg sem mertem mukkanni. Ádi igazi kis csibész módjára állt elém, Petra pedig felnőtteket megszégyenítő profizmussal nézett a kamerába.

Örülök, hogy ilyen jól sikerültek a képek! :)

Mióta vannak gyerekeim, rájöttem, hatalmas igazság van a bölcselkedésekben. "A villanykörte a kiégés előtti pillanatokban ég a legfényesebben."

Most, hogy Babó középfül és kötőhártya gyulladástól szenved, hatványozottan igaz rá a megfigyelés. Egyik pillanatban még normális, viszonylag nyugodt, majd szemmel láthatóan felpörög és végül "klikk", beájul. Remélem hamarosan meggyógyul.

Az utóbbi napokban úgy viselkedtem, mint a gyerekek december elején. Tegnap már tűkön ültem, mikor érkezik meg a gépem. Kínomban, már kisuvickoltam a táskáját, felhívtam a boltot, agyára mentem a családnak. Ma, kora este végre megérkezett!

Szerintem csak a nevére várt. Ugyanis mára virradóra megálmodtam, hogyan fogom hívni. Kicsit őrült dolog, de nálunk a legtöbb gépnek/háztartási eszköznek neve van, például a mosogatógép Maris, a szüleim autói Jeromos és Gedeon, a felmosót (mop) pedig hugicám keresztelte Selly-re. Tehát ő Zoárd. Nagyon tetszik, igazi kezes bárány, csak a menüjében vesztem el cseppet, de ez csak megszokás kérdése. A "régi" gépemet szigorú szabályok mellett Babó rendelkezésére bocsátom és ha nincs elég hely Zoárdnak, visszakölcsönzöm. A fenti képet is Babó csinálta, gyerekjáték a használata. Szeretem a fényképezőinket :)

Most nem rózsát, hanem gépet terem. Madárlátta fényképezőm lesz, ugyanis a budapesti központból elküldték Kaposvárra, hogy miután ott rárakták az áfát, visszaküldjék nekem Budapestre. A boltban azt mondták, hogy vagy ma, vagy holnap kapom kézhez a ketyerét, így lesz lehetőségem kipróbálni a fotósmajálison szombaton, hogy mit is tud. Végül az objektív kérdést is lezárták a piszkos anyagiak, egy 18-105 mm-es f/3.5-5.6-os mellett döntöttem, hogy "mindenhez" jó legyen. A fényerős 50mm-re így lesz időm gyűjtögetni.

A nagy várakozás közepette, amikor épp nem a vizsgákra tanulok, vagy nem beadandót írok, a fényterelgetést tanulmányozom. Sok fantáziadús angol/amerikai honlapot találtam, ahol "csináld magad" módon oldják meg a megvilágítást, ezzel is spórolva sok százezer forintot. Persze vannak dolgok, amiket nem lehet profi felszerelés nélkül megcsinálni. Ilyen a vízcsepp "fagyasztás", amit speed vakuval csinálnak. Volt szerencsém az interneten keresztül követni egy ilyen technikára épülő szakmai bemutatót, amin izgalmas, inspiratív trükköket tanultam.

Amikor még kislány voltam, minden anyák napjára egy csokor nefelejcset adtunk Anyukámnak. Idén nem virággal készültem, mert az van elég a kertben, hanem csináltam egy karkötőt színes fonalakból.

Hogy mégis legyen ma is nefelejcs, hoztam egy képet.

Babó is készült nekem ajándékkal. Rajzolt, ragasztott, barkácsolt és egy gyönyörű autós képet alkotott. Ki is rakom a monitor fölé a falamra :)

A héten sikeresen beleégett az agyamba a tananyag, így csak ez a mondat jutott eszembe, amikor megláttam a webshop kínálatában a Gépet! Mivel a kistesóról sikerült lecsúsznom, már tűkön ültem, hogy megérkezzen az új változat. Az elmúlt napokat tervezgetéssel és számolgatással töltöttem, hogy a kicsit sem költséges beruházásból a lehető legjobban jöjjek ki.

Ez a kedvenc promo videóm:

Hát nem csodás? Még gondolkozom az objektív választáson, mert a szem ugyanolyan fontos, mint a váz. Nagyon tetszik az 50mm-es, 1.8-as fix, ami jó lenne a portréhoz, de kéne egy tele-zoom is minden másra. Ezen még gondolkozom kicsit...

Igyekszem mindig pozitívan állni a dolgokhoz, hogy ne vonzzam be a rossz eseményeket, de ma picit elkámpicsorodtam. Nem sikerült megírnom az egyik dolgozatomat, pedig az 5 kérdésből háromra biztosan tudtam a választ. Sajnos Mici máshogy ítélte meg a dolgokat, így amint elkezdődött a zárthelyi, hangosan panaszkodni kezdett. Kimentünk, elhallgatott. Visszamentünk, megint sírt. Egy feladatra tudtam rendesen válaszolni, a másodikat összecsaptam, szinte biztos, hogy nem lett jó.

Feladtam és kijöttünk. Bőgtem egy sort hazamenetben, mert bosszantott, hogy tudom a választ és mégsem kapok egy jó jegyet. Nem szeretem a tehetetlenséget. A bőgicsélést követően szépen összeszedtem magam és elhatároztam, a szóbeli vizsgán megállíthatatlanok leszünk.

Hálát adok az Örökkévalónak, hogy csak ennyire sírós gyerkőcöket küldött nekem, így van esélyünk együtt tanulni. Gyönyörűek, okosak és nem utolsó sorban egészségesek.

Elkészült az új külső!

Bejegyzés elvonási tüneteim jöttek elő, így kicsit belehúztam a kódok és képek szerkesztésébe, amíg Mici aludt. Rengeteg tervem volt és egy részét el is vetettem, nehogy túl sok legyen a "jóból".

Amit már 2 napja szeretnék leírni: Máté megengedte, hogy vele tartsak, amíg fényképez. Élveztem a cirka 2 órás sétát, bár a végére hangya bokányit elfáradtam. Vagy kicsit jobban. Mindenesetre jó volt azt lesni, hogyan készülnek a képei és már alig várom, hogy kedden a nyomába indulhassak. Már csak 3 és fél nap!

Eljött az ideje, hogy megváltoztassam a blogot. Ez nem csak külső, hanem tartalmi változással is jár majd, de azt még nem akarom előre elárulni, mi is a tervem.

Addig kiteszem ezt a táblát :)

Az utóbbi időben ismerkedtem meg a fényképek módosításával úgy, hogy több, különböző rétegből raktak össze egy képet. Gyönyörű élénk színeket ad a módosítás a képnek, mégsem vagyok feltétlen híve, mert nem akarom, hogy a számítógép gondolkozzon helyettem, bár lehet, egyszer nekifutok kíváncsiságból. Ezért visszanyúltam az "ősi" technikához és maszkolással turbóztam fel a reggel készült képet. Az alsó rétegből kivontam a színek telítettségét, míg az égnek kicsit helyre tettem a fényeit és a színét.

Ez kerekedett ki belőle:

Élvezem újra és újra felfedezni a képekben rejlő lehetőséget. Ez ugyanolyan folyamat bennem, mint az írás. Megosztom, hátha másnak is hasonló örömet okoz, mint nekem.

Amikor megírtam ezt a bejegyzést, el sem tudtam képzelni, hogy jöhet még meglepőbb. Mégis:

Ez a hatalmas összeg a sárga csekkek befizetésével járó átutalási idő okozta késedelmi pótlék.

Hogy miért nem csapták hozzá a következő számlánkhoz, rejtély. Egyedül csak abban vagyok biztos, hogy ez így pénzkidobás.

Olyan helyeken is észreveszem a zsiráfokat, ahol eddig nem is gondoltam volna, hogy megjelenhetnek. Például a gabonagolyós zacskón. A termék minőségére nem térnék ki, mert kritikán aluli, de a csomagolást megörökítettem, igaz kicsit bemozdultam, de nem könnyű egy 4 évessel a nyakamban fotózgatni. A lényeg így is látszik...

Éljen Gilbert és a zsiráfok!

Amióta elindítottam a képregény-blogot, folyton azon kattog az agyam, hogyan töltsem ki azt a kicsi területet a kereten belül úgy, hogy legalább egy hajszálnyit humoros legyen. Élvezem, hiszen megmozgatja az agytekervényeimet és talán a kreativitásom is fejlődik valamicskét.

A héten csodaszép volt az idő. Még kicsit szipogok a náthától, mégsem tudtam megállni, hogy ne sétálva menjek haza, miután Babót leadtuk az oviba.
Okos kis kölyök... Egyik nap megjegyezte, hogy a napokig "kerülgetett" szarkát, ami a járda szélénél múlt ki: biztosan elvitte az állatmentő, meggyógyítani. Érdekes szemszög, számára nincs elmúlás még, csak megújulás. Ellentéte annak a kislánynak, akivel egy kocsiban utaztam valamelyik nap a HÉV-en. Amikor leértünk az alagútba, megkérdezte az apukáját, hogy most akkor meghaltunk-e, hiszen a föld alatt vagyunk. Teljesen logikus, bár rémisztő elnézni egy 4-5 évest ilyesmiről filozofálgatni.

Visszatérve az eredeti témához: A tavasz kétségtelenül megérkezett és bódítóan édes illatokkal csábít a finoman melengető fénybe. Mivel Mici utál vízszintesen lenni, igazi giroszkópos baba, jóízűeket sétálunk és közben kiélem vizuális exhibicionizmusomat.
Íme az abszolút amatőr, de lelkes eredmény:

Már egy ideje foglalkozom hobbi szinten gyerekek fényképezésével. Szeretem azt az őszinteséget, amivel a világot szemlélik. Sajnos publikálni nem tudom a képeimet, mert személyiségi jogokat sértene, így maradnak Babó és Mici képei.

Most új lehetőség nyílt meg előttem és igyekszem ki is használni a nem olcsó "befektetést", hogy más is láthassa azt, amit én látok a gyerekekben.

Az alábbi verssel indultam egy pályázaton. Sajnos nem találták elég jónak ahhoz, hogy bekerülhessen a víz világnapja alkalmából kiadásra kerülő kötetbe, de ettől függetlenül nekem kedves.

Kortyoló

Csepp, csepp, csepereg,
Csurran a víz.
Száz csepp lepereg,
Nem csak tíz.
Oltom szomjamat,
Éget a tűz,
Hűti torkomat,
Már nem küzd.
Nyári forróság
Vagy téli fagy,
Víz és boldogság
El nem hagy.

Vajon lehet így szopiztatni egy gyerkőcöt? Azt mondják igen. Hogy szabad-e gyógyszereket szedni? Változó válasz érkezik. A legtöbb ember a paracetamolos készítményekre szavaz.

Az igazat megvallva, inkább szenvedek, de nem kockáztatok, hogy Mici kapjon egy löket gyógyszert. Így viszont marad a kókadozás és a hálálkodás az Örökkévalónak, hogy kitalálta az időzített posztolást.

A szeretni való zsiráf kalandjai megtekinthetőek itt:

http://gilbert.blog.hu/

Akinek elnyerte tetszését, várom szeretettel Gilbert zsiráfságaihoz a facebookon is itt.

Mind a két oldal folyamatosan finomodik és talán az idő előrehaladtával saját design is kerül Gilbert oldalára. Van még mit javítgatni.

Ha a hegy nem megy Mohamedhez, kénytelen leszek én menni a hegyhez.

Tegnap éjjel elkezdtem dolgozni egy új karakteren, történeten és loptam némi ihletet Sanyitól (sanyiabagoly.blog.hu), lévén nem vagyok egy grafikus alkat, de mesélni szeretek.

Elindítottam a "Gilbert projektet", amit a blogban meg is szeretnék osztani: hogyan készítem elő, mit látok amatőr fejjel fontosnak és hogyan küzdök meg a plágium árnyékával.

Előfordul. Nálam az elmúlt 1 hétben jött el. Sajnos nem találtam megértő társaságra a pályázattal, így tovább kell lépjek, amihez idő kellett.

Az utóbbi napokban (rám nem jellemző módon) tavaszi nagytakarításba kezdtem, amit várhatóan a héten be is fejezek, hála a 4 napos hétvégének.

Ami az új "célt" illeti, kompromisszumos, mivel az eddigieket nem tudom az elvárt szinten teljesíteni. A folyamat elkezdődött, nem ebből fogok meggazdagodni, de talán kijövök nullára :)

Tegnap egyedi csomagoló papírt gyártottam egy kedves ismerősömnek, aki babát vár. Remélem tetszeni fog neki a burkolat is, nem csak a tartalom!

Beálltunk a mókuskerékbe Micivel, ugyanis az egészségügy nem túl rugalmas rendszere megköveteli eleinte a havonta történő dokilátogatásokat. Mivel Babóval már egyszer végig szenvedtük, nem hittem, hogy meg tudnak lepni bármivel is. Mégis sikerült.

Történt, hogy a BGYK-t (egy kórház) sikeresen leépítette a politika, így a kellemes 1 óra oda - 1 óra vissza út helyett, 2 órát utaztunk (csak oda) Micivel a Heim Pálba, csípőszűrésre. Az összesen 4 órányi utazás, egy öltöztetéssel - vetkőztetéssel 10 perces vizsgálatért, finoman szólva: kiszúrás.

Legközelebb 3 hét múlva kell a következő oltásra menni. Szerencsére az közelebb van!