Éljenek a törvények!

Nagy a zúgolódás a médiatörvény(ünk) miatt. Sok részlet vár még kidolgozásra, mégtöbb pedig magyarázatra, például: az esti híradó (18-20 óra között) mitől nem káros a gyerekek szellemifejlődésére? Arról nem is beszélve, hogy a sokadalom szórakoztatására futó "reality" sem kapott korhatáros besorolást...

Miért vagyok megdöbbenve?

Vasárnap az egyik állami adón néztük Babóval a rajzfilmeket, szigorúan közösen, hiszen így az én kezemben az értelmezés irányíthatósága. Egyszercsak jön a felhívás: A következő műsorszám 6 éven aluliak számára nem ajánlott! Szemöldököm a homlokomba csúszott, mi lehet ennyire erkölcstelen és megtévesztő a vasárnap reggeli műsorban!? Semmi megengedő "szülőifelügyelet nélkül", csak a felszólítás.

Meglepetésem tovább fokozódott, mikor Babó (még mindig csak 4 éves) egyik kedvenc meséje kezdődött: Inami. Nem szelíd (vagy bugyuta), mint a Teletubbies, de nem is véresebb, mint a Csipkerózsika. Van benne gonosz sámán és a dzsungelben élő gyerekek a helyi törzsekből, akik minden a felnőttekre jellemző probléma, a törzsek közti ellenszenv ellenére képesek együtt játszani, néha bajba keveredni.

Akkor most tiltsam le a meséről? Miért nem tart az állam/hatóság elég értelmesnek, hogy oldani tudjam a gyerekben ébredő feszültséget (a konfliktusok láttán) némi beszélgetéssel? Miért nem tanítják inkább a felnőtteknek, hogyan kell együtt nézni a "hadoba-ládát"?
A fiam 4 évesen már tudja, hogy a tévének gondolkodás nélkül nem hiszünk!
Ja, igen: az a fránya tömeg...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.