Szokatlan családom van, mondjuk úgy, kevert. Ennek köszönhetően nálunk mindenféle ünnepkör helyet kap, a Hanukka, az Advent, a Karácsony és a Vízkeresztkor esedékes boszorkányégetés (olasz szokás) is. Előnye: igazán megértő, másokat elfogadó közegben nevelked(t)ünk sokadik generáció óta. Hátránya: néha nem fér be a naptárba a sok ünnep :)

Tegnap este intettünk keser-édes búcsút a Hanukka időszakának, egy olyan (fél)ünnepnek, ahol a remény az elsődleges szempont, hiszen végre jön nemsokára a fény és az ajándékozás csak mellékes. Ha befejeztem a főiskolát beállok a flódnit sütők sorába, addig viszont "be kell érni" a gyertyák pislákolásával, a táncolással és énekléssel.

Nem tudom hogyan viselhetném el ünnepek nélkül ezt a zord időszakot.

Van egy lány, picit még nálam is fiatalabb anyuka, aki a hitének megfelelően még a saját fia születésnapját sem ünnepli. Nem tudom, mennyire van joga egy szülőnek behatárolnia a gyermeke életterét, ismereteit és kvázi megfosztani egy pár évest a szülinapozás örömétől. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak csinálni, ha a lurkó pár év múlva közösségbe kerül és koncentráltan kap a szokásokból.

Az én elveim szerint nem szabad bezárni a gyerekeket, hiszen akkor védtelenek lesznek a manipulációval, a "modern" korral és a technológiai ugrásokkal szemben. Nem jobb, ha a gyermek nem tudja használni a számítógépet, mint ahogyan az sem, ha egyedül tölt le olyasmit, ami 10 év múlva sem biztos, hogy neki való lesz. Lehet szigorú vagyok, de az én gyerekem legyen felkészült. Mindenre, amire csak lehet...

Az adventi naptárunkkal adós vagyok még:

Az egész filcből készült, kicsit pepecs melóval, hiszen minden díszt egyesével hímeztem ki, de nem bánom, az eredmény tetszik, nem az édességről szól és jövőre is használható, nem egyszerhasználatos, mint a tavalyi. A "díszek" hátoldalára olyan tépőzárat vettem, ami csak szúrós, nincs puha fele. Ezeket és a felső részt is technokollal rögzítettem, ha lett volna energiám, a fenyőt még átvarrtam volna géppel körbe, de idén ennyire futotta. A rögzítőfüleket sötétzöld hímzőfonallal horgoltam: 20 szem sima és vissza ugyanennyi bővített nagypálca horgolással, majd átöltöttem a naptár tetején és megcsomóztam.

Szeretek így készülni a karácsonyra, sokkal jobb, mint idegesen belezuhanni az ünnepbe.

Nagy lelkesedéssel készült ez a kakaókrémes torta, már csak azért is, mert sosem volt szerencsém "fondant" burkolatot csinálni. Az eredmény Babó oldaláról meggyőző, bár inkább csak a bevonatot ette, a család többi tagja pedig inkább a piskótát tartotta jónak, de sebaj! Legközelebb jobban sikerül!!

Alapvető hiba volt most az idő. Szerdán kissé bepánikoltam, hiszen bármikor elindulhatunk innentől szülni és ha nem készül el a torta, Babó szomorkodhat a születésnapján, így megcsináltuk a fondant bevonatot és eltettük a hűtőbe. Péntek este megsütöttem a piskótát és kiköltöztettem a teraszra. Szombat estére elkészítettem a krémet, ami túl nagy szünetnek bizonyult, a piskóta picit megszáradt és a krém nem volt elég vizes, hogy visszaadja a piskóta rugalmasságát. Fél éjszakám ráment a burkolat elkészítésére, mert a hűtőben, hiába a folpack, összeállt a bevonó és piszok nehéz volt nyújtani a dögöt. Végül két fólia közé paszíroztam be a bevonót és úgy nyújtottam ki, viszont ettől "csíkos" lett. Élőben nem nézett ki ennyire viharverten a színe, de legközelebb nem hagyom egy napnál többet pihenni a "gyurmát". Egy biztos, a saját születésnapomra csinálok magamnak egyet, mandula aromával, szolíd kivitelben, mert nekem tetszett az egész, a gyártástól az elfogyasztásig.

Ez a gyerekek cuccainak dekorálása, a régi dolgok felhasználása. Elkészültek Mici szekrényére a minták és Babó is kapott egy elefántot a szemetesére:

A bal oldalon a szöcske és a teknős dekorgumiból van, a jobbon egy naptárból kivágott kép, lankás táj és néhány üvegmatrica figura pihen.

Ez itt a Zöld Elefánt! Szintén üvegmatrica festékkel készült és már tervbe vettem, hogy ha Mici is kap saját pelusvödröt, arra is csinálok egy zsiráfot. Legalább nem lesz gond a tulajdonviszonyokkal :)

Tegnap estére elkészült az adventi koszorúnk. A konyhában kapott helyet, hiszen ott mindig szem előtt van. Vacsora után, nem ér kuncogni, énekelni szoktunk. A karácsonyi dalok és a gyertya fénye kicsit felkészít, ráhangol a karácsonyra és így nem csak az "ajándékdömpingről" és állandó főzésről/evésről szól az ünnep.

Kicsit kevesebb díszítéssel készült a "remekmű", viszont érdekessé teszi a barna-rózsaszín-arany színösszeállítás. Idén gömb alakú gyertyákat vettem, régi csomagok masnijait használtam fel és vadgesztenyét fúrtunk át, hogy teljes legyen a szalagoknál a kép. Picit csillog, mégis természetes és legfőképp: a miénk!

Így definiálták a babaszoba.hu-n ezt a mackót: "5 féle hangot játszik (anyaméh hangját, az óceán hangját, altató dallamot, fehér zajt, és az 5. gomb megnyomásával különféle hangokat lehet rögzíteni)."

Engem főleg az anyaméh hangja érdekelne, vagyis hogyan vették fel, mert arra senki sem emlékszik milyen volt. Az 5. funkciónak talán van némi értelme, de én biztos falramásznék, ha egy mackó az én hangomon dumálna a gyerekeimhez.

Találós kérdés következik: Mi a szösz ez?

Nem bili! Én ezt hittem elsőre... Ez a Bumbo szék, amire jobb esetben rá lehet erősíteni egy etetőtálcát és akkor talán etetőszék, de mivel nem túl nagy, így maximum 18 hónapos korig ajánlott.

Babó már lassan egy hónapja nyúz, hogy mikor is lesz hó, hiszen akkor van a születésnapja. A hó meg is érkezett, így ma reggel nagy örömködés közepette állt a terasz ajtajában és figyelte, ahogy Nagypapa a havat lapátolta.

Ma behúztam a kéziféket és alig haladtam a honlappal, amit "E-business" beugróként meg kell csinálni. Rengeteget gondolkoztam előtte, mivel varázsoljam el a tanárt és kapjak lehetőséget az előrehozott vizsgára. Csak péntekig kell kitartanunk egyben, mert addig még 3 vizsga vár rám. Csütörtökre dupla olaszvizsga és péntekre az e-business lett beszervezve.

Másik fontos feladatom, mielőtt kiesem a dolgos hétköznapokból, hogy írjak. Sokat. Interkulturális menedzsmentből hiába tartottam 10-15 perces előadást, még egy dokumentációt is elvár a tanár. Ezen kívül be kell fejeznem még holnap estig a cikkemet a Pálya magazinba és meg kell néznem még párszor a "Budai cukrászda" című filmet, amiről az elemző dolgozatom írom.

Ezek után ki hinné, hogy van erőm másra? Pedig kell, hogy legyen, mert itt az advent és a koszorú készítés ideje, ráadásul idén új naptárat csinálok erre az időszakra, mert a tavaly előtti kicsit megkopott, a tavalyi pedig egyszer használatos volt.

Majd készítek képet az ideiről is, addig a tavalyiak:

A koszorút 3 bordó, cseresznyés illatú és 1 natúr gyertyával, sok-sok terméssel és szárított virággal, valamint 2 lakkozott csigaházzal díszítettük.
A naptár dekorgumiból készült, sima fenyőfa, amire különböző színű és formájú díszeket ragasztottunk fel kétoldalú ragasztólappal. A napok számát előre gyártott számokkal jelöltük. Az ünnep megérkeztére pofás karácsonyfává alakult az egyszerű fenyőnk.

Tavaly ilyenkor még a Holdat fényképezgettem (próbálgattam, mit lehet kihozni egy kisteljesítményű gépből) és azon izgultam, nehogy Babó utánam jöjjön a fagyos éjszakába.

Idén egész más foglalkoztatott. Egészen pontosan a hát- és hasfájás. Péntekről szombatra virradóra alig aludtam, mert olyan összehúzódásaim voltak, mintha indulni kéne szülni, de megbeszéltem Micivel, hogy ne szúrjon ki velünk, bírja ki még egy hónapig. Másnap eszembe jutott egy kedves barátunk lánya, aki mostanra volt kiírva. Mondtam is Anyumnak, hogy szerintem most született meg a kislány.
Ma tudtam meg, hogy valóban megszületett péntek este. Nem kis irigységemre 2 óra alatt. Ez azért bánt, mert anno Babóval 15 órát szenvedtünk, mire belátták, hogy császározni kell. Nem baj, majd most Micivel összekapjuk magunkat! :)

Amikor Micivel terhes lettem, volt egy (női)megérzésem: december 21-én szülök.

Hozzávetőleg 1 órája feltűnt, hogy ma éjjel telihold van. Olvastam régen egy cikket arról, hogy a holdálláshoz igazodnak a gyerekek születései sok esetben. (Sok esetben pedig a frontok változásához.) Így visszakerestem, hogy Babó születésének napján milyen alakú volt a Hold. Kerek két nappal a telihold előtt jött. Ha Mici is követi ezt a trendet, és miért ne tenné, akkor december 19-én, vasárnap szülök. Ez érdekes, mert Babó is vasárnapi baba.
Kíváncsi vagyok, mi jön össze a megérzéseimből és számításaimból.
 

A legtöbb szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de vannak, akik átesnek a ló túloldalára. Félelmetes mennyiségű termék van a piacon, amit létfontosságúnak állít be a kereskedő, aztán a szülő morgolódva kerülgeti évekig, jobb esetben eladja az egyik aukciós portálon.

Ilyen darab ez a "kád", ami szerintem egy vödörrel simán helyettesíthető lenne:

Ami ezen a videón szembetűnő, hogy az újszülöttet is belepakolták. Már 4 éve, hogy Babó megszületett, de még mindig emlékszem, ahogy a köldökcsonk szárazon és tisztántartását tanították és kifejezetten kérték, hogy ne legyen vizes.

Hasolóan őrült találmány a "popsitörlő melegítő":

Szerdán egy kellemes, majdnem családias hangulatú konferencián vehettem részt. A délelőtti előadások feléről lecsúsztam, mert Babónak esze ágában nem volt bemenni az oviba. Az előadások érdekesek, néha humorosak voltak, csak a vizuális részt hiányoltam.

Az ebédszünetben megcsináltam a "Hallgatói szemmel" rovathoz az interjúkat. Megint igazzá vált, hogy az élet hozza ki a legjobb dolgokat adott szituációkból, mert egy csapásra baráti beszélgetést rögzíthettem, nem csak egyszerű kérdés-feleletet.

Délután végig hallgattam a kommunikáció és művelődéstudományi szekció előadásait. Bánki Éva nagyon érdekes előadást tartott, szerintem a következő félévben jól jár, aki hozzá veszi fel a választható tárgyat. A harmadik előadás felét "ellógtam", mert telefonos interjút kellett készítenem a nemzetközi intézet egyik tanárával egy másik kis cikkhez. A műhelybeszélgetés közepére értem vissza, közben a marketingesek a kezembe nyomtak 2 ajándékcsomagot, hogy azt is vigyem be, ha már arra megyek :)

Sajnos a tanárnő, akivel szerettem volna beszélgetni még, nem túl határozott, így még várnom kell a tanárok véleményét felsorakoztató cikk befejezésére, de nem adom fel. Tegnap a gazdaságisoknál sikerült egy tanárnőt ügyesen megkérdeznem, hogy ne utasítson vissza. Remélem a hiányzó láncszem is a helyére kerül lassan és lezárhatom a Tudomány Ünnepe mappát is.

Vannak napok, amikor semmi sem sikerül. Ma például több, mint 1 órát ücsörögtem a kórház folyosóján és vártam. 10-re volt időpontom, mégsem jutottam be ultrahangra 11-ig. Azt hittem 10:30-ra kint is leszek az épületből és pont visszaérek a suliba, hogy befejezzem a feladatomat. Ember tervez, az Örökkévaló meg jól összekuszál mindent...

Mici jól van, 2430 gramm és nagyjából akkora, amekkorának kell lennie. Szerencsére kicsit hosszúkásabb a feje, mint Babóé volt, ami jó jel, mert nem szeretnék megint császárral szülni, ha nem muszáj.

Íme Mici, 4 és fél hete:

Popsitörlő? Csörgő? Édes pici ruhácskák? Dehogy!

Észrevételem szerint a legnagyobb népszerűségnek a kismamák és anyukák körében a fertőtlenítős kendők, kézfertőtlenítők és a hipoklorit örvendenek.

Ma én is sikeresen kihipóztam Mici szekrényeit, hogy legyen hova pakolni a kimosott ruhácskákat. Már nagyon unom, hogy állandóan kerülgetem a szépre hajtogatott halmokat, majd egy figyelmetlen mozdulattal lesodrom a felét. Elefánt a porcelánboltban.

A fehérítő mellett nagyon sokat van mostanság a kezem ügyében az egyik késem, amivel a ragasztót vakarom a szekrényekről és a domestos, ami be kell valljam, fogalmam sincs miben más, mint a clorox, de a padlót, legyen az járólap vagy pvc, azzal sikálom.

Ezek után nem csoda, ha a lakás olyan szagú, mint a Komjádi :)

Még várnunk kell Mici megérkezésére, mégis állandó téma lassan Babónál a kis testvér. Ma le is rajzolta, hogyan fognak együtt játszani:

Tegnap következett be a nagy áttörés a rajzolás terén. Most már nem firkák és apró gombolyagok készülnek, hanem "krumpliemberek". Örülök nekik, mert ez azt jelenti, hogy elindult valami a szem-kéz koordináció javulása területén.

Ma közösen alkottunk Babóval. Próbáltam elmesélni neki a Szent Mártonról szóló történetet úgy, hogy ne az legyen a konklúzió: "azért eszünk libát aznap, mert árulkodósak".

Találtam egy jó kis sablont az interneten és szabadkézi rajzzal megpróbáltam reprodukálni a liba körvonalait. Ezek után kivágtam vastag fehér papírból a libát és még egyszer a szárnyát. Kék papírral zöld krepp-füvet ragasztottunk és 3D tapadós kockákkal felerősítettük a libát és a szárnyát. A feje sajnos leszakadt az alkotási folyamat hevében, amin egy kevés cellux és a lila krepp-masni segített, hogy ne kelljen az egészet elölről kezdeni.

Avagy az első cikkeim, amik nyomtatásban is megjelentek:

Az iskola újságjában jelentek meg, sajnos még nincs online verzió.

Külön kiemelném Lévay Mátét és Takács Mátét, akik fényképeikkel és cikkeikkel hozzájárultak az újság színvonalához. Nekem nagyon tetszik amit csinálnak :)

Blogolni jó, csak legyen rá időm. Nem akarok egysíkú blogot fenntartani, így befagyasztottam a régieket (volt ami párhuzamosan futott) és most indítok egy abszolút "Lindás naplót". Lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere: baba-mama, cikkeimről beszámoló, lakásátalakítás/csinosítás. A lényeg, hogy minden egy helyen legyen!